Nyelvek, zene, DK

Január közepén részt vettem Koppenhágában egy egyhetes intenzív dán nyelvatanfolyamon (for CBS exchange students, ia Sprog nyelvsuli), pusztán hobbiból és kíváncsiságból. Lassan már kezdek a nyelvekből sportot űzni. Sokan kérdezték is már tőlem, miért nem mentem nyelvtanárnak. De nálam a nyelvek mindig a perifériához avagy a mindennapokhoz tartoztak. Igazából egy fajta szabadságérzést is kölcsönöz nekem az, ha minél jobban ismerek több nyelvet. Ugyanígy sokkal felemelőbb érzés számomra az, ha nem túristaként, hanem más okból és hosszabb időre tartózkodok egy adott orszagban: része leszel a kultúrának, a mindennapokat ismered meg és nem csak az épületeket és múzeumokat járod végig 3 nap alatt. Valamint ha megismered a nyelvet, ugy érzed, a világ egy része kitárul előtted: nincs szükséged szótárra vagy más segítségére ahhoz, hogy boldogulj. Ide tartozik a média követése is: szinkronizált filmet nézni olyan, mintha kínoznának :-D

Visszatérve a dán nyelvkurzusra: az utolsó órán tanárunk (Sophie Jackson, fiatal, neve ellenére dán és a legjobb nyelvtanár aki valaha tanított!) megmutatott nekünk néhány dán előadót, együttest, számot, ami mostanában nagyon populáris. Egészen jók, van köztük pár nagyon hülye is :-D Íme, itt következik egy kis válogatás:

Anna David: "Fuck Dig"

angol változat: http://www.youtube.com/watch?v=--zg5SogLLI

német változat: http://www.youtube.com/watch?v=utv7BSfVYTY

The Raveonettes: "The Last Dance"

Peter Sommer: "Valby Bakke"

Oh Land: "Still Here"

Egyik legjobb szerintem! Nagyon egyedi stílus, jo hang.

Hej Matematik: "Party i Provinsen"

A legviccesebb :-D

Kim Larssen: "This is my life"

A klasszikus dan zenész: nincs olyan dán állampolgár, aki ne ismerné!

Medina: "Kun for mig"

Ez most minden szórakozóhelyen megy Dániában, legalább tízszer lejátszák egy este alatt, tombol a tömeg.

(angol változat: http://www.youtube.com/watch?v=b_AF99dZEow)

Ezekről eszembe jutott, hogy a szerencsétlen magyarok miért nem tudnak angolul énekelni? És a szerencsétlen magyar producerek miért nem képesek színvonalas produkciókat összeállítani és a jó zenekarokat támogatni? Angol dalok és magas, nemeztközi színvonal nélkül sose jutunk ki a kis medencénk gödöréből... Na, de erről majd egy legközelebbi posztban.

Visszatérés az éterbe

Miutan fél évvel ezelőtt hirtelen elhallgattam, és mint ígértem, újból jelentkezek.

Nos, Anglia után történt egy-s-más kalandos esemény, melynek következtében Isten úgy döntött, hogy nem ráncigál vissza Magyarországra. Részben örülök ennek. Nem, nagyon is örülök. Fantasztikus érzés egy vagy több más kultúrát mélyebben megismerni, fantasztikus érzés hónapokkal később visszatévedve Budapestre régi barátaimmal élményeimet megosztani és meghallgatni mindazt, ami közben Velük történt otthon. Valamint örülök, hogy távolabb szakadhattam a múlt fájdalmaitól, melyeket oly nehéz megemészteni és feldolgozni. Angliában sajnos a túlzott magány csak felerősítette a fájdalmat. Itt, Svájcban, kezdek felengedni, körbevesz elég ember és kötődik elég új barátság ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet és gyógyítsa a sebeket.

Végre lezárult egy féléves ide-oda ráncigálás az Anglia-Dánia-Svájc-Magyarország négyszögében, így már lehet a célra és a jövőre koncentrálni, nem hátráltat az állandó röpködés (amit egyébként hihetetlenül élvezek).

Bármennyire is szomorú, a kegyetlen Rigó utcai nyelvvizsgágnak semmi hasznát nem veszem. Sem a Brit "Birodalomban", sem Svájcban. (De a magyar felvételi pontokat jócskán meglódítja :-) hihi) Úgyhogy nekiláttam csiszolni berozsdásodott német tudásomat, amit öt éve nem használtam semmire. Be kell vallanom, jócskán ráfér. A legborzasztóbb az a rész, amikor házinak feladnak 50 kifejezést, ahol az igét kell ragozni és a főnévnek sincs megadva a névelője: szótár elő, főnevet és névelőt megkeres, igét és múlt idejű formáját megkeres, majd mindkettőt ragoz. Mindezt 50-szer... Brr.... Ja, és másnapra. Másnap házinak ugyanez a műveletsor szintén következő napra. Ha ezek után valaki nem fekszik ki dögfáradtan este, az hibbant. Úgy néz ki, én is az vagyok. Mert ezek után nekiállok németül levelet fogalmazni a svájci hatóságoknak, majd elkezdem az oxfordi info-t bújni angolul, végül írok egy blogbejegyzést magyarul, közben felhív az ungvári nagymamám, akivel oroszul kommunikálok. Kíváncsi vagyok, mikor jön el az a pont, amikor angolul és németül még nem, magyarul és oroszul pedig már nem tudok rendesen beszélni. Azt hiszem ennek az ideje vészesen itt kering a fejem fölött.

Nagyon érdekes társaság gyűlt össze a nyelvsuliban, s mivel cirkuláris intenzív tanfolyamról lévén szó, összetétele hetente folyamatosan változik. Eddig voltak Peruból, Mexikóból, Chehországból, Görögországból, Kínából, Japánból, Oroszországból, Vietnámból, Argentínából és Kirgizisztánból.

Zürich lakosságának amúgy 30%-a külfüldi, ebből 10% német, a maradék 20% mindenhonnan.
Most, ahogy kinézek az ablakon, szép időnk van. Reggel még szitkozódtam: vékony hótakaró, kutyahideg, szétfagyok a villamosmegállóban... Jó lenne már, ha nem csak kopogtatna kéthetente a tavasz, de végre meg is telepedne pár hónapra. Két hete nagyon meleg volt, rengetegen töltötték a szabadban, tóparton, parkban a hétvégéjüket. Igy tettünk mi is. Sajnos sem Luganoba, sem pedig Konstazba nem jutottunk el hanyag lustaságunk miatt, de lesz majd időnk ezt bepótolni. :-)