Rapperswil

Nagy szerencsénk volt a hétvégén: sütött a nap :-) és nem esett az eső.

A vasárnap kissé felhősen kezdődött, de bíztunk a szombati szép idő folytatásában és az előrejelzésekben. Igy megragadtuk a lehetőséget és elmentünk egy kis kirándulásra a Zürichsee körül. Szép időben egy majdnem 100 éves gőzhajó viszi az utazókat körbe a tavon Zürich és Rapperswill között. Fantasztikus volt látni, hogyan dolgozik a gép.



DS Stadt Zürich
Typ: Zweideck-Salon-Dampfschiff
Baujahr: 1909
Leistung: 368 kW / 500 PS
Länge: 59.1 m, Breite: 13.1 m
Passagiere: 750

Lehetett látni a hatalmas hóborította hegyeket a tó végében, a partmentén maratont futókat (aznap volt a zürichi maratoni futás), a puha, zöld pázsitot, szőlőtőkéket, a vonatot és az egyszerű nyugalmat.

A part mentén nagyon sok ház úgy épül, hogy minden szint fölfelé halad a hegyoldalon hatalmas, üvegezett falrésszel mely a tóra néz. Gyönyörű lehet onnan a kilátás (és mondanom sem kell, eszetlen drága is lehet a bérlésük).

Az úticélunk: Rapperswil, egy kisváros a tó másik végében. Hajóval két óra, vonattal 40-45 perc. Miután megérkeztünk végre tartósan kisütött a nap meleget és sok fényt árasztva.
Nagyon szép, nyugodt hely, még saját főiskolája is van kerttel és kilátással a hegyekre, strandröplabdapálya, régi apátság és vár, rengeteg étkező hely a kikötőnél. A városka központi, régi negyede hasonlít más svájci városéakhoz: szűk kis utcák, melyek felfelé vagy éppen lefelé futnak, tele különféle boltokkal, 3-4 szintes régi, egymáshoz tapadó házakkal.

Mi mást enne a korgó gyomrú tursita, ha nem Bratwurstot, tipikus német utcakaja. Más szóval: sült fehér kolbász kenyérrel, mustárral kb 750,- Ft-ért, és nagggyon finom, mmmm... :-)

Paprikás csirke és Póker

Most egy képes beszámoló következik kommentekkel tarkítva.

Szombat este egy kicsit lazultunk itt a Puzzle-WG-ben.




















Sarah nagyon szereti a magyaros, fűszeres, paprikás ételeket és előző hétvégén sajnos csak két főre főztem... Azért Lizi biztos kárpótolta más magyar finomsággal.

Minden esetre megbeszéltük, hogy következő hétvégén négyünkre főzök. Igy is lett, reggel bevásárlás, Herdöpfeli (krumpli swiitzerdüütschül), bor, saláta, csirke.



























Már a főzés is nagyon jó hangulatban folyt, hangulatvilágítás, mécsesek, virágok, minden ami egy meghitt hétvégi házi vacsorához szükségeltetik.

Vacsora után cigiszünet és Póóóóker :-)

































Balázs próbált varázsolni, hátha nekünk kedvez a szerencse. A csajok is beszálltak a hókuszpókuszba, de én is keményen küzdöttem a győzelemért. Ennek érdekében még a Queent is segítségül hívtuk, hogy adja elő jól ismert motivációs dalát.







































Végül megnyertem az első kört, majdnem eltemetett a "sok" zseton.

























Második körre már a csajok is bekeményítettek, nem volt kegyelem. Fogamhoz vertem az utlso két garasomat is. Gyorsan kiestünk a Lizivel. Nem jött be macsó kabalánkba vetett hit és a sok ima :-(

Végül kegyetlen küzdelem folyt le Balász és Sarah között, egyik sem hagyta magát. De hát, ez szerencsejáték, nem egy jól megtervezett algoritmus.

Schwiitzerdütsch 1.

A német nyelv Svájcban azért nem olyan egyszerű. Tanárunknak is öt évbe tellett, mire hozzászokott :-D Egyébként nagyon mulatságos. Főleg szóban használatos, de néhány helyen írásban is megjelenik már, mint Pl. "Züri by Mike" c. napilapokban felkapott képregénysorozatban, vagy a kukák oldalán (Für e suubers Züri = Für ein sauberes Zürich). De hivatalosan "hochdeutsch"-ot használnak írásban, a hivatalokban, nyomtatásban, elvileg az egyetemen, suliban is a normál németet használják. Ettől még persze a beszélő svájci emberkét képtelenség megérteni.

Szerencsére itt van Lizi és Sarah, akikkel hihetetlenül jókat szoktunk mulatni este a konyában, vacsora főzés közben. Ők nevetnek azon, ahogy én németül próbálom kifejezni magam és a svájci kiejtés gyakorolni, én meg nevetek azon, ahogy ők ejtik ki a szavakat :-D Na jó, azért egy jó kis bor vagy egyéb italocska is sokat tesz hozzá a hangulat fokozásához. ;-P

Ha pl. boltba megyünk és "Műzli"-t kérünk az eladótól (a leírtaknak megfelelően ejtve ki a szót), akkor lehet, hogy müzli helyett egy kacér pillantást vagy egy hatalmas nyaklevest kapunk, attól függően, mennyire vagyunk szimpatikusak az eladónak. A "Műzli" (helyesen írva: Müsli) ugyanis egérkét jelent, sok svájci férfi így becézi kedvesét. Ha ehető müzlit szeretnénk, akkor azt ejtsük Müesli-nek vagy rövid "ü"-vel a sima "Müsli"-t.
Nahát, a másik oldalát tekintve az érmének, ha egy svájci Magyarországon "Büsi"-zni kezd az állatkereskedésben, valószínűleg nem a bent tartózkodók nemi irányultságára szeretne megjegyzést tenni, hanem egyszerűen csak egy aranyos kiscicát hívogat. (Természetesen, lecicázhatja azonos nemű partnerét, ami már valóban egyfajta indikációja alanyunk nemi irányultságának ;-)). Nem ragozom tovább a "Büsi" kifejezés jelentőségét, mert lassan kezdem túltárgyalni, inkább az olvasó fantáziájára bízom a további értelemzési lehetőségeket.

A "Hoi Zäme!" egy általános üdvözlési forma, ami a magyar "Sziasztok!"-nak felel meg, de ugyanolyan elterjedt köszöntési forma a "Grüezi!"
A legviccesebb a konyhaszekrény, főleg a kiejtése :-D Lehet közben jó sokat krákogni (vagy éppen káromkodni): Chuchichaschli.

A számok is viccesek, pl. neun helyet nün-t mondanak. A sárgarépa nem Karotte vagy Rübe, hanem Rüebli. Nagyon sok szó végére odaragasztják a "-li" képzőt, ami igazából már nem is képző, hanem hozzánőtt a szóhoz és nem is használják enélkül. Egyfajta kicsinyítőképzőnek kell elképzelni. Pl. a híres csokigyár neve is Sprüngli, vagy bizonyos közterületi elnevezések, mint a Bürkliplatz, Uetliberg, Etzliberg, vagy Albisgütli.

Azt figyeltem meg, hogy itt Zürich kantonban rengeteg területnek a neve "ikon"-ra végződik: Wiedikon, Witikon, Zollikon, Oerlikon, Dietlikon, Dietikon, Hemikon, Uitikon, Uetikon, Stallikon, Rüschlikon, Gattikon, Ludretikon, stb... De van egy csomó olyan hely is, ami "-bach"-ra vegződik.

Igyekszek majd néhány képet is készíteni a fent említettekről :-).
folyt. köv.

Visszatérés az éterbe

Miutan fél évvel ezelőtt hirtelen elhallgattam, és mint ígértem, újból jelentkezek.

Nos, Anglia után történt egy-s-más kalandos esemény, melynek következtében Isten úgy döntött, hogy nem ráncigál vissza Magyarországra. Részben örülök ennek. Nem, nagyon is örülök. Fantasztikus érzés egy vagy több más kultúrát mélyebben megismerni, fantasztikus érzés hónapokkal később visszatévedve Budapestre régi barátaimmal élményeimet megosztani és meghallgatni mindazt, ami közben Velük történt otthon. Valamint örülök, hogy távolabb szakadhattam a múlt fájdalmaitól, melyeket oly nehéz megemészteni és feldolgozni. Angliában sajnos a túlzott magány csak felerősítette a fájdalmat. Itt, Svájcban, kezdek felengedni, körbevesz elég ember és kötődik elég új barátság ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet és gyógyítsa a sebeket.

Végre lezárult egy féléves ide-oda ráncigálás az Anglia-Dánia-Svájc-Magyarország négyszögében, így már lehet a célra és a jövőre koncentrálni, nem hátráltat az állandó röpködés (amit egyébként hihetetlenül élvezek).

Bármennyire is szomorú, a kegyetlen Rigó utcai nyelvvizsgágnak semmi hasznát nem veszem. Sem a Brit "Birodalomban", sem Svájcban. (De a magyar felvételi pontokat jócskán meglódítja :-) hihi) Úgyhogy nekiláttam csiszolni berozsdásodott német tudásomat, amit öt éve nem használtam semmire. Be kell vallanom, jócskán ráfér. A legborzasztóbb az a rész, amikor házinak feladnak 50 kifejezést, ahol az igét kell ragozni és a főnévnek sincs megadva a névelője: szótár elő, főnevet és névelőt megkeres, igét és múlt idejű formáját megkeres, majd mindkettőt ragoz. Mindezt 50-szer... Brr.... Ja, és másnapra. Másnap házinak ugyanez a műveletsor szintén következő napra. Ha ezek után valaki nem fekszik ki dögfáradtan este, az hibbant. Úgy néz ki, én is az vagyok. Mert ezek után nekiállok németül levelet fogalmazni a svájci hatóságoknak, majd elkezdem az oxfordi info-t bújni angolul, végül írok egy blogbejegyzést magyarul, közben felhív az ungvári nagymamám, akivel oroszul kommunikálok. Kíváncsi vagyok, mikor jön el az a pont, amikor angolul és németül még nem, magyarul és oroszul pedig már nem tudok rendesen beszélni. Azt hiszem ennek az ideje vészesen itt kering a fejem fölött.

Nagyon érdekes társaság gyűlt össze a nyelvsuliban, s mivel cirkuláris intenzív tanfolyamról lévén szó, összetétele hetente folyamatosan változik. Eddig voltak Peruból, Mexikóból, Chehországból, Görögországból, Kínából, Japánból, Oroszországból, Vietnámból, Argentínából és Kirgizisztánból.

Zürich lakosságának amúgy 30%-a külfüldi, ebből 10% német, a maradék 20% mindenhonnan.
Most, ahogy kinézek az ablakon, szép időnk van. Reggel még szitkozódtam: vékony hótakaró, kutyahideg, szétfagyok a villamosmegállóban... Jó lenne már, ha nem csak kopogtatna kéthetente a tavasz, de végre meg is telepedne pár hónapra. Két hete nagyon meleg volt, rengetegen töltötték a szabadban, tóparton, parkban a hétvégéjüket. Igy tettünk mi is. Sajnos sem Luganoba, sem pedig Konstazba nem jutottunk el hanyag lustaságunk miatt, de lesz majd időnk ezt bepótolni. :-)