Szuper volt a múlt hét. Zürichben iskolaszünet, így hazamentem egy hétre. Előszöris fantsztikus volt, mert végre három hét mordori hideg és sötétség után beköszöntött a napsütés és a meleg. Kezd itt közép és közép-kelet Európában is olyan lenni az éghajlat, mint tíz éve Moszkvában: a kemény és hideg tél után két hét átmeneti idővel subából rövidnadrágba és pólóba vetkőzik az ember. Jó lenne, ha nem veszne el a tavasz, nincs jobb az izgató márciusi és áprilisi zsongásnál, mikor elkezd ébredezni a természet, a növények, állatok. Nehéz ezt elmagyarázni, de biztos mindenki érezte már az ilyenkor előtörő hihetetlen energialökést és izgatottságot, boldogságot, a levegőben keringő megmagyarázhatalan valamit. Na, ezt most nagyon hiányolom. Angliában volt belőle, de ott nem nehéz, mert nincs sem kemény hideg télen, sem tűző meleg nyáron. Ott futja az átmenetre.
Volt alkalmam sok barátommal és ismerősömmel találkozni, akiknek ezúton is köszönöm a rámfordított időt és segítséget. Hihetelenül üdítő tud lenni számomra ez az egy-két hét hazalátogatás, olyan mintha téli álomból ébrednék, mindig látok, hallok és tanulok valami újat.
Szerencsésen úgy alakult a helyzet, hogy egy nem hivatalos öt éves osztályösszezördülés is ezen a héten történt. Lassan indult az este, töbekkel már nagyon rég nem találkoztunk és kellett egy kis idő gondolom, amíg mindenki jól megnézte magának a másikat. Azt hiszem, ez rendben van így, vagyis én nem is vártam mást. Olyan érdekes ennyi idő után látni a többieket, még akkoris ha csak a fél osztáy volt jelen. Ezúton üzenem a másik felének, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtak eljönni és nagyon remélem, hogy legközelebb találkozunk :-)
Miután mindenki meggyőződött arról, hogy senkiből sem lett nyolcfejű sárkány, a hangulat kezdett olvadozni. Ehhez természetesen hozzájárult a belülről meleget ársztó alkohol, aminek elengedhetetlen kísérője a cigaretta. Igy már nem csoda, hogy a végére mindenkinek folyt a könnye a "meghatódottságtól" vagy a nevetéstől. Örültem nagyon mindenkinek :-) Annával volt egy kis Deja vu érzésem, amikor a magánügyeinkről beszélgettünk és kedvesen vigasztalt. Ugyanolyan volt ez számomra, mint anno szalagavatón az öltözőben, amikor totál ki voltam bukva a csalódástól. Jól esett akkor is, most is.
Ez volt szerdán. Hogy fenntartsam komplikált női gondolkodásom hitelességét visszaugrok a hétfőre: találkoztam egy nagyon kedves régi ismerősömmel. A séta jó volt, láttam a várnak egy olyan részét, amit eddig még soha, ahol gyönyörű a rálátás a budai hegyekre. Rég nem éreztem már ezt a nyugalmat, jól esett. Bár az orvosom óva intett, hogy ő a helyemben soha többé...
És most vissza péntekre. Péntek este utaztam vissza Zürichbe, de hogy ne teljen haszontalanul a délelőtt, kedves osztálytársaim elhívtak falat mászni. Húúú, hát, nagyon szuper volt. Egyszer sikerült is felmásznom a tetejéig. Ezért köszönet Zsoltnak és Pongrácnak a biztatásért, mert ha nem ültetgetik közben folyamatosan bennem a hitet, hogy meg tudom csinalni, nem másztam volna fel végig, az tuti. Persze, másnap olyan izomlázam volt végtagszerte, hogy reggel az ágyból is alig tudtam kikelni. Ehhez tudni kell, hogy a számítógép előtt ülve nem sokat tornázik az ember, így fizikai állapotom véresen gyatra. De ez most annyira tetszett, hogy megígértem a fiúknak, mire legközelebb megint falat mászunk, igazi izompacsirta leszek ;-) (ebből az következhetne, hogy nem kell félni a következő alkalom eljövetelétől ;-P )
Csütörtök (ugye lehet követni az idővonalat? ;-) )
Rég nem beszélgettem olyan kellemeset, mint aznap délután, kedves osztálytársammal. Az a legjobb, hogy mindenkivel vannak olyan közös témáink, ami mással nem, így sose érzem azt, hogy mindent tízezerszer kell elmesélnem, főleg, hogy mindenki más és ezért más az elmesélés élménye és a visszajelzések, vélemények. Milyen jó is az emberi sokszínűség, csodálatos!
Este volt a legviccesebb. Anyukámnál voltam. Elég ritkán találkozunk, max. egyszer egy délutánra vagy estére, mikor Magyarországra látogatok. Szóval a vicc az egészben: hazamegyek, anyukám elmondja mi a gond a géppel, húgom elmondja ő mit szeretne, hogy csinaljak neki a géppel, megvacsorázunk, elmesélem velem mi újsag (ami rövidre van fogva, hiszen húgom mellett úgysem jutnék szóhoz), vacsora után húgom leül a gép elé, anyukám bezárkózik a szobájába TVzni, én meg leülök a napplaiba és bambulok magam elé. Jó, mi? És mikor fél óra múlva felállok, hogy "na, akkor én megyek is, mert késő van", akkor néznek rám, hogy "máris?". Hát, nem tudom. Nem TV-t nézni látogatok haza, hanem látni, hallani, beszélgeti, valami hasznosat és szépet csinalni. Ugyhogy ez engem egy kissé meglepett.
Tegnap egy érdekes dologra lettem figyelmes: az egyik épület oldala festékes volt. Lizi felvilágosított, hogy ez a május elsejei tüntetők műve: úgy látszik, itt sem díjazza mindenki a politikusokat. Mondjuk, azóta már lemoshatták volna... Először egy pillanatra azt hittem, itt is egy Sony Bravia mini-kampány volt.
Gyűlik az anyag a következő Schwiitzerdütsch írásra, valamint megyünk csütörtökön a Svájci Nemzeti "Knie" Cirkusz előadására. Hatalmas sátor és igazi cirkuszi kocsik állnak körben a Bellevue melletti téren, izgalmas látvány már így kívülről is az egész. Ugyhogy hamarosan ismét jelentkezek.
Ui: Még régebben egy kedves ismerősöm küldte ezt a klippet. Fantasztikus a szám is, de a video az egyszerűen fenomenális. Az egy térben lévő és mégis különbőző dimenzióban egymás mellet létező mozgások, a lenyomatok, ahogyan a zene hangulatához illeszkedik a képvilág.
És most vissza péntekre. Péntek este utaztam vissza Zürichbe, de hogy ne teljen haszontalanul a délelőtt, kedves osztálytársaim elhívtak falat mászni. Húúú, hát, nagyon szuper volt. Egyszer sikerült is felmásznom a tetejéig. Ezért köszönet Zsoltnak és Pongrácnak a biztatásért, mert ha nem ültetgetik közben folyamatosan bennem a hitet, hogy meg tudom csinalni, nem másztam volna fel végig, az tuti. Persze, másnap olyan izomlázam volt végtagszerte, hogy reggel az ágyból is alig tudtam kikelni. Ehhez tudni kell, hogy a számítógép előtt ülve nem sokat tornázik az ember, így fizikai állapotom véresen gyatra. De ez most annyira tetszett, hogy megígértem a fiúknak, mire legközelebb megint falat mászunk, igazi izompacsirta leszek ;-) (ebből az következhetne, hogy nem kell félni a következő alkalom eljövetelétől ;-P )
Csütörtök (ugye lehet követni az idővonalat? ;-) )
Rég nem beszélgettem olyan kellemeset, mint aznap délután, kedves osztálytársammal. Az a legjobb, hogy mindenkivel vannak olyan közös témáink, ami mással nem, így sose érzem azt, hogy mindent tízezerszer kell elmesélnem, főleg, hogy mindenki más és ezért más az elmesélés élménye és a visszajelzések, vélemények. Milyen jó is az emberi sokszínűség, csodálatos!
Este volt a legviccesebb. Anyukámnál voltam. Elég ritkán találkozunk, max. egyszer egy délutánra vagy estére, mikor Magyarországra látogatok. Szóval a vicc az egészben: hazamegyek, anyukám elmondja mi a gond a géppel, húgom elmondja ő mit szeretne, hogy csinaljak neki a géppel, megvacsorázunk, elmesélem velem mi újsag (ami rövidre van fogva, hiszen húgom mellett úgysem jutnék szóhoz), vacsora után húgom leül a gép elé, anyukám bezárkózik a szobájába TVzni, én meg leülök a napplaiba és bambulok magam elé. Jó, mi? És mikor fél óra múlva felállok, hogy "na, akkor én megyek is, mert késő van", akkor néznek rám, hogy "máris?". Hát, nem tudom. Nem TV-t nézni látogatok haza, hanem látni, hallani, beszélgeti, valami hasznosat és szépet csinalni. Ugyhogy ez engem egy kissé meglepett.
Tegnap egy érdekes dologra lettem figyelmes: az egyik épület oldala festékes volt. Lizi felvilágosított, hogy ez a május elsejei tüntetők műve: úgy látszik, itt sem díjazza mindenki a politikusokat. Mondjuk, azóta már lemoshatták volna... Először egy pillanatra azt hittem, itt is egy Sony Bravia mini-kampány volt.
Gyűlik az anyag a következő Schwiitzerdütsch írásra, valamint megyünk csütörtökön a Svájci Nemzeti "Knie" Cirkusz előadására. Hatalmas sátor és igazi cirkuszi kocsik állnak körben a Bellevue melletti téren, izgalmas látvány már így kívülről is az egész. Ugyhogy hamarosan ismét jelentkezek.
Ui: Még régebben egy kedves ismerősöm küldte ezt a klippet. Fantasztikus a szám is, de a video az egyszerűen fenomenális. Az egy térben lévő és mégis különbőző dimenzióban egymás mellet létező mozgások, a lenyomatok, ahogyan a zene hangulatához illeszkedik a képvilág.
No comments:
Post a Comment